Egyikünk szádzsujában sincs koronavírus, viszont az enyémben agyműtét sem volt. Azt még Olivér mestere készítette. Gondolkoztam sokat, hogy vajon miért nem jelezte ezt a nagy műtétet, aztán rájöttem, hogy azért, mert egyrészt nem maradt utána semmi, és bele sem haltam, tehát a sorsom szempontjából érdektelen esemény volt, hiába tűnt úgy, hogy valami nagy dolog. Praktikusan semmi sem változott utána. Aztán kérdeztem Olivért, hogy vajon egy országnak van-e szádzsuja? Azt mondta, hogy vannak próbálkozások erre vonatkozóan, de nem, nincs szádzsuja, mert nincs születési dátuma sem. Úgyhogy levontam a kézenfekvő következtetést, ami szerint az minősül sorsszerűnek ami nyomot hagy, függetlenül attól, hogy amikor történik, akkor mi mit gondolunk róla. No meg azt is, hogy a szádzsu nem jóslás, így nem tudja jelezni, hogy mi történik a világban például ennek a betegségnek a kapcsán. Egyéni sorsok elemzésére való.
Hosszabban beszélgettem egy kedves, magyar ismerősömmel, és rájöttem, hogy én még élő szóban nemigen próbáltam megfogalmazni a szádzsu lényegét, pláne azt a kézenfekvő félreértést eloszlatni, hogy ez valami jóslás szerű dolog lenne, esetleg a horoszkóp egy formája. Természetesen érthető, hogy majd mindenki erre gondol, hiszen Európában nem csupán szádzsu nincs, de nincs meg a mögöttes kulturális háttér sem. Ott, ahol nemigen ismerik azt, hogy az elhalt szülők, ősök, milyen nagy segítő, vagy ártó hatással vannak az élőre, ott nem lehet azt fordítani, hogy azért történik veled ez meg ez, mert nem segít a halott dédi. Vagy az ikszedik istennek aznap nem volt jó kedve. Esetleg megölitek egymást anyáddal, mert energetikailag vagy te, vagy ő alapon működtök. Ezek itt, ebben a kultúrában evidenciák, Európában, vélhetőleg érthetetlen hablaty. Úgyhogy nem szoktam ezt lefordítani, csak mondjuk annyit, az előző példánál maradva, hogy édesanyád, és a te problémás kapcsolatod sorsszerű....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése