két ismerős, egy perc különbség, két sors

Megint csak némi érdekesség szádzsu ügyben. Két ismerősünk van, egy perc különbséggel születtek, ugyanott. Az egyik koreai hagyományos orvos lett, a másik vállalkozó, de ő is hagyományos koreai kultúrával foglalkozik. Ennyit számít egy perc, a név, és az a negyven százalék, amivel mi szállunk be a sorsunk alakításába. 

Aztán egy másik dolog. Olivérnek van olyan, hogy "gyilkos erő" (ennél értelmesebb módon nem sikerült lefordítanom) a szádzsujában. Ez egy égi energia, rendkívül szélsőséges, kettőt tud, vagy megöli a tulajdonosát, vagy ha az elbír vele, akkor roppant sikeres emberré teszi. A férjem durván tíz évenként egyszer kishíján meghalt valamilyen hirtelen betegségben mióta csak él, viszont a neve, amit a szintén híres, neves szádzsu mester nagyapja készített neki, segíti őt ennek az erőnek az uralásában. Aztán egy tendencia. Akik nem félnek a változástól, megfigyeltem, hogy a sorsuk sok esetben alázatra tanítja őket. Akik viszont utálnak változni, azoknak a sorsa folyamatos változás. Persze, be lehet vetni ez ellen a szabad akaratot, csak akkor az olyan, mint amikor lemásoltuk a leckét másokról az iskolában. Egyszerűen egy fontos tanulni való kimarad, és idővel sokkal fájdalmasabb formában jön vissza, azt hiszem erre mondják, hogy nem éri meg szembe menni a sorssal. Van jól korrigálható szádzsu, és van olyan, mint az enyém, ahol a különböző erők úgy segítik, és oltják ki egymást, hogy ha a fejem tetejére állok, akkor sem leszek egészséges. Ez van, úgy tűnik nekem ezt kell megtanulnom kezelni. Persze az ember sorsa igen bonyolult valami, nem egy dolog van amire tanít, gyakran összefüggések bonyolult hálózatából lehet csak valamit kihámozni. Éppen ezért ennek semmi köze a jósláshoz, ugyanis nincs benne sem olyan, hogy véletlen, sem olyan, hogy szerencse. Az életben sincs ilyesmi, csak ok és okozat van, előbb, utóbb az értelmes ember erre amúgy is rájön. Kérdeztem Olivért, hogy vajon Arthurnak milyen lehet a szádzsuja. Meglehetősen érdekesen nézett rám, ebből arra következtettem, hogy talán házi kedvenceknek nem készítenek, vagy esetleg ez az ember privilégiuma lehet..