Ma is forditok, nem sokat, de azért haladunk lassacskán. Közben egy sor dologra lettem figyelmes, amit sosem tudtam volna meg, ha nem válok magam is közvetve részévé a szádzsunak.
Az egyik érdekesség például, hogy a legrégebbi, és leginkább közel álló, bár személyesen sosem látott barátaim egyike rendelkezik olyan szádzsuval, amire Olivér azt mondta, hogy a világon annál erősebb nincs, a maximális kombináció, tökéletes harmóniában. Ahogy azt mondani szokták, "megmentette az országot valamelyik előző életében", nyilván azért ilyen a sorsa ezúttal, és becsületére legyen mondva, hogy még ezzel a nagyszerű harmóniával is a fejlődés lehetőségét keresi.
Ugyanakkor a minap forditottam egy másikat, akinek a tulajdonosát nem ismerem igazán jól, viszont pocsék szádzsuja van, de tényleg. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért, mostanra annyit változtatott önmagán, hogy ő az élő cáfolata a közmondásnak, miszerint sz@rból nem lehet várat épiteni. De! Bizony lehet! Ennyit számit az a negyven százalék, ennyit jelent ha valaki küzd önmagáért, a szó nemes értelmében, azaz ha saját magát változtatja meg, és nem a körülményein kesereg. Számomra igen erős élmény volt ez, mert persze, milliószor halljuk, mondjuk, hogy rajtunk múlik sok minden, hogy igen, van sors, de van választás is, van felelet a sorsnak, van helyes irány, de hányan tesszük meg, hogy valóban nekifogunk, és egészen komolyan kifejlesztünk magunkban olyasmit, amiben sosem voltunk jók, ami távol áll tőlünk, ami a komfortzónánkhoz nem tartozó terület. Alig van ilyen ember.
Van aztán olyan, akinek lehetne egész jó is, de önmaga teszi tönkre, mert nem figyel, mert önző, vagy nem tartja fontosnak mások életét. Amennyi erővel el lehet érni, hogy a nehéz sors sikertörténetté váljon, annál sokkal könnyebben el lehet a jó lehetőségeket rontani ostoba módon. Mindkét irányba lehet mozdulni, és eddig is sejtettem, de most már biztosan tudom, hogy az mese, hogy nincs lehetőség változni. Mindig van. Lehet, hogy minimálisat épp, de akkor is van, ami megáll, ami nem mozdul, az már félig halott, mert az élet maga a mozgás, a haladás, a változás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése