Észrevettem egy jelenséget. Már rég, de ez a szín mizéria eszembe juttatta. Például a legtöbb hirtelen haragú ember imádja a csípős ételt itt Koreában. Vagy a ráment lábasból, állva a konyhában éjjel kettőkor, aki amúgy is kövér. Nem tudom miért, de legtöbbünk vonzódik olyasmihez, ami kimondottan ártalmas a számára. Minta endorfint váltana ki valahogy? Van egy, két általam fordított szádzsu, ahol a tűz túlsúlya a szó szoros értelmében megtámadta az illető testét, vagy ahol a víz tette ugyanezt és mégis.. Furcsa, hogy ösztönösen nem jól érezzük mire van szükségünk, többségünk legalább is így van vele. Lehet, hogy túl civilizálódtunk, és emiatt lenne? Magam sem tudom, de én például gyermekkorom óta imádom az ibolya lila szint de soha nem vettem olyan színű ruhát, rajtam közönségesen mutat. Azt sem tudom, hogy az a szolárium lámpa szín vajon a kékhez, vagy a vöröshöz tartozik vajon..
Tehát igaz a mondás, hogy ami jó, az vagy hizlal, vagy erkölcstelen, de valamilyen módon biztos árt. 😊
Megjegyzések
Megjegyzés küldése