Azt üzeni az én jó uram, hogy fontos, és szép dolog a szineket betartani, de egyrészt attól önmagában még semmi nem fog változni, az ezzel járó életmód, táplálkozás is roppant fontos. Másrészt emlitette, hogy intselek benneteket, miszerint ne essünk túlzásba a szinekkel. Egy kedves ismerős albérletében vörösek a hálószoba falai, de nekik az pont nem jó, és hogy akkor hogy legyen, felmerült a fekete is, ő meg, mármint Olivér háromszor kérdezett rá, hogy vörös falak, és, hogy tényleg nem viccelek-e. Mondom nagyon tényleg nem, mert a másik meg lila. Nos, emésztgette egy ideig az infót, aztán újra konfigurálta az infók alapján a mondanivalóját és elmesélte, hogy hacsak nincs valaki szádzsujában kimondottan tiltva a föld szinek használata, azaz a sárgától a sötét szürkéig minden, akkor érdemes a föld szinek valamelyikével dolgozni a lakásban, ugyanis a föld egy különleges elem, nem csupán középen van, de összekötő szerepet játszik a többi elem között. Ha valakinek mégis tiltott a föld szin, akkor például egy számára semleges szintartomány pasztell tónusát érdemes használni. Feketével, vörössel, erőteljes, nagy energiákat hordozó szinekkel nem szabad falat festeni, tapétázni, mert az sokkal többet árt, mint amennyit használ. A kevesebb több ez esetben. Ha egy babának a feketét kell erősiteni, akkor természetesen nem szükséges feketébe csomagolni a gyereket, elegendő egy-egy jól elhelyezett ilyen szinű disztárgy, valami kreativ apróság, egy kis akvárium például. Amikor arról van szó, hogy nagyon nagy mértékben kell egy elemtől, szintől tartózkodni, az sem korlátozódhat pusztán a szinekre, az ezzel együtt járó táplálkozás, és életmóddal együtt van hatása. Inkább lassabban es kitartóbban, mint hirtelen felindulásból nagy lendülettel, aztán abbahagyni a szineknél, attól önmagában még egy ember élete sem lett jobb.
Másrészt szinek ide vagy oda, ami elkerülhetetlen, az elkerülhetetlen, azonban az energetika rendbetételével nagyon sokat tehetünk magunkért, és másokért egyaránt.
A táplálkozásban alapvetően egy végtelenül egyszerű szabályt szoktak figyelembe venni, jelesül az alapanyag szinét. Fekete van paradicsomból is, répából is, szederből is, áfonyából is, algából is bár nyilván az inkább itt kézenfekvő ötlet, sárga a gabonák és száritott bab félék jó része, fehér a fehér hús, úgy is mondjuk, a tej, a cukor, a liszt, a rizstészta, a tejtermékek stb.
Vannak ugyan ez alól kivételek, de alapvetően bevált technika itt Koreában az alapanyagok szine szerint besorolni őket.
Mozgásra mindenkinek szüksége van, egyéni mennyiségben és minőségben, és nem kell mindenkinek egységesen sok folyadékot fogyasztania, vagy lefogynia, vagy egyforma dolgokról gondolni, hogy az egészséges, mert nem az. Ahány félék vagyunk, annyi szádzsu, annyi energetika, annyi táplálkozás, életvitel és mozgásforma szükséges a minőségi élet elése érdekében. Egyik kedves ismerősöm a BMI indexe alapján elhizott, gyakorlatilag makk egészséges, aktiv, kutya baja. Sokkal többet ártana neki egy erőlködős fogyókúra, mintha boldogan él tovább a fókazsirjával.
A szádzsu ilyen kérdésekben is segit eligazodni. Itt minden egészségvédő műsor úgy kezdődik, hogy elmondják ezredjére is, ami az egyik embernek gyógyszer, az a másiknak méreg, amennyire nem vagyunk egyformák, épp annyira nem egyformák az igényeink sem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése