Hosszabban beszélgettem egy kedves, magyar ismerősömmel, és rájöttem, hogy én még élő szóban nemigen próbáltam megfogalmazni a szádzsu lényegét, pláne azt a kézenfekvő félreértést eloszlatni, hogy ez valami jóslás szerű dolog lenne, esetleg a horoszkóp egy formája. Természetesen érthető, hogy majd mindenki erre gondol, hiszen Európában nem csupán szádzsu nincs, de nincs meg a mögöttes kulturális háttér sem. Ott, ahol nemigen ismerik azt, hogy az elhalt szülők, ősök, milyen nagy segítő, vagy ártó hatással vannak az élőre, ott nem lehet azt fordítani, hogy azért történik veled ez meg ez, mert nem segít a halott dédi. Vagy az ikszedik istennek aznap nem volt jó kedve. Esetleg megölitek egymást anyáddal, mert energetikailag vagy te, vagy ő alapon működtök. Ezek itt, ebben a kultúrában evidenciák, Európában, vélhetőleg érthetetlen hablaty. Úgyhogy nem szoktam ezt lefordítani, csak mondjuk annyit, az előző példánál maradva, hogy édesanyád, és a te problémás kapcsolatod sorsszerű. Ez udvariasan annyit jelent, hogy ha megszakadsz se lesz jobb, ez van, fogadd el. Ilyenkor egy koreai megnyugszik, már érti. Egy európai küldi az emailt, hogy "de mit tehetnék, hogy jobb legyen?" Semmit, csak ezt rendkívül nehéz kimondani, mert még bennem is ott motoszkál a szádzsummal kapcsolatban a kérdés, hogy de hátha mégis tehetnék valamit... Szocializációs különbség, mi mindig mindent a saját képünkre formálnánk, míg itt ezt önteltségnek nevezik.
Aztán ott a másik dolog, hogy a szádzsu nem magyarázkodik, és még csak azt sem állítja magáról, hogy mindentudó. A szádzsu nem beszél előző életekről, úgy tartja, hogy élő ember nem ismeri sem a saját, sem mások előző életeit, ez olyan információ, amihez életeink során nincs hozzáférésünk. Természetesen lehet ezt másképp gondolni, nincs azzal semmi baj, de a szádzsu ezzel nem foglalkozik. A szádzsu egy mankó, egy kapaszkodó, hogy értsd meg, valami miért olyan, amilyen, és mi az, amit el kell fogadnod, mi az, amin ha akarsz változtatni, az lehetséges. Például valakinek az a sorsa, hogy rendkívül okos, autodidakta módon szinte bármit képes megtanulni, de a sorsa nem támogatja az intézményesített tanulást. Sokkal többet, és jobban tud, mint néhány sokdiplomás, de eddig nem értette mi történik, hiszen a papír számít, és a lelke mélyén ő is igy gondolta. Segített neki egy picit a szádzsu, hogy el tudja fogadni, ez ő, és semmivel nem kevesebb, vagy tudatlanabb, mint mások, csak egyszerűen ebben az életben ő ilyen módon tanul.
Van aztán a tíz éves előrejelzés, ami megint egy érdekes dolog, mert az évek nagy részére azt mondja, hogy jó, nem jó, közepes, kész. Mint mondtam, a szádzsu nem jóslás! Meg tudja mondani, hogy adott évben, adott területen milyen minőségű energiák jönnek be, mennek el. Ennek összegeként meg tudja mondani, hogy az egészség, az emberi kapcsolatok, és az anyagi helyzet átlaga milyen lesz, jó, rossz, vagy átlagos. Természetesen sorsfordító dolgok külön megjelennek az adott évben, azt feltüntetjük, de nincs minden évben sorsfordító dolog, az életünk nagy része azokból az ominózus hétfő reggelekből áll, amikor nem könnyű szeretni.
Az emberiség egészét, vagy jelentős hányadát érintő katasztrófákat a szádzsu nem tudja megmondani, és az egyén sorsára gyakorolt hatásukat sem. Legfeljebb annyit, hogy ha az egyéni energiák abban az időben nagyon jók, akkor valamelyest kompenzálják a globális negatív energiát, vagy ha eleve rosszak, akkor vélhetőleg még rosszabb lesz. Amiben nagyon jó a szádzsu, az az, hogy megértsd, miért vagy olyan amilyen, miért történik újra és újra ugyanaz, tudsz e változtatni vagy sem. Egy férfi számára a felesége energia, és fordítva. Én például azért élek még, mert engem Olivér táplál az életerejével. Nagyon sokan vannak hozzám hasonló helyzetben. A gyereked, a szülők, a kutyád, a macskád, a lakásod, az autód, a melletted dolgozó kollégák mind, mind energia. A neved nagyon erős energia. A szádzsu még csak nem is mindenható. Tudjuk jól, hogy a sorsunk egésze rejtve van előttünk. Ennek a tudománynak a képében egy kis ablak nyílik a falon, és némi rálátás a sorsunkra, ez a szádzsu, nem több, és nem is kevesebb ennél. Olivérnek van egy könyve, ami amolyan szádzsu biblia. Az utolsó oldalon, az utolsó mondat igy hangzik: " és lehet, hogy ebből semmi sem így van, hanem teljesen másképp"
Egy kis fricska, azoknak akik azt gondolják, mindent módjukban áll előre tudni.
Használjuk a szádzsut, forgassuk haszonnal, legyünk hálásak, hogy van, és vegyük tudomásul, hogy nem kaptunk korlátlan betekintést a sorsunkba, hiszen azon sem változtatunk, amin lehetne...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése