Nagyon sok szádzsut fordítottam le, mióta elkezdtük a nemzetközi, elsősorban magyar szádzsukat készíteni. Óhatatlan, hogy az ember mások életébe látva, a sajátját is elkezdi figyelni. Nekem ez az elengedés időszaka volt. Olyan sok, szép idézetet olvastam már, meg falvédő bölcsességeket arról, hogy is kéne élni, de én csak úgy tudok, ha az teljes. Mikor szóba került, hogy nyolcvan nagy szobanövénnyel nem fogunk tudni egy picike lakásba költözni, egy másodpercre átfutott rajtam a ragaszkodás, de aztán már a számon az jött ki, hogy "akkor tedd fel őket a netre!" Amikor jöttek értük az emberek, és láttam, hogy örülnek egy-egy szép növénynek, akkor már nagyon jó érzés volt. Amikor a bútorokat vitték (azt persze pénzért) azt gondoltam, milyen érdekes lesz megint berendezni az új lakást, a bútorokhoz nem kötődtem. A háztartási gépekhez sem, azok semlegesek nekem. Mikor a gyerek elment, persze, nem volt könnyű. Nem azért, mert a világ végére ment volna, hanem mert felnőtt, vagy inkább feléledt benne a vágy arra, hogy felnőjön. A fiam már megtette, most a lányom is. Nem szomorú, nem is üres, elszámoltam magammal, amit tudtam megtettem, lehet, hogy nem tettem meg, esetleg tehettem volna többet is, ki tudja. Mindenesetre egy hozadéka ennek az egész történetnek biztosan van. Mióta a szádzsumat ismerve, igyekszem azzal összhangban élni, kiegyensúlyozottabb vagyok, kevesebb bennem a görcs, több az elégedettség, az elengedés. A változás feltétel nélküli elfogadása levett rólam rengeteg, egy életen át cipelt terhet, és nekem segített, hogy elfogadjam önmagam, anélkül pedig mást nemigen lehet elfogadni azt hiszem. Hályog a szemen a téves önkép, másokra vetítjük az illúziókat miatta, nem azt az embert látjuk, hanem egy másikat, amilyet látni szeretnénk a prekoncepcióinknak, és a vágyainknak megfelelően, legyenek azok bármilyen előjelűek. Na, ez elmúlik a szádzsutól, az meglehetősen tiszta tükröt tart, és bár nem túl beszédes dolog, amit mond, azt megfogadva nem feltétlenül jó, nem is rossz, mindenképpen valami egész, teljes, maradéktalan, valami, amiben a megbánás, a lelkiismeret furdalás, és a szorongás nem kap helyet. Nem jóslat, nem horoszkóp, egy tükör. Azt hiszem egy pontos tükör, és segítség a továbbiakra nézve. Persze, hófehérke mostohája is összetörte a tükröt. Van aki tudomást sem vesz róla, van, aki beteszi az ezotéria dossziéba, ez is megvolt alapon, van aki nagy elánnal indul, aztán vissza minden a régibe. De van, aki tényleg kimozdul, és ez jó, emiatt öröm. Persze, ez egy munka. Olivérnek is munka, nekem is az. Neki a tehetsége, és a tudása van benne, nekem meg a képességem, hogy értem mit szeretne mondani, és azt át tudom adni úgy, hogy egy európai értse. De ezen túl, mindkettőnk számára életmód, gondolkodásmód, világlátás is, ami mindig ott volt bennünk, és mi mindig megpróbáltuk elnyomni, mert úgy éreztük meg kell felelni. Már nem érezzük úgy, és azóta jobb, mint az elmúlt 51 évben bármikor volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése